Nem.
Semmiképpen sem hagyjuk el magunkat. "Pihenj egy kicsit!" -szólít Jabba, és te nemet mondasz. Nem a pihenéssel van gondod persze, hanem a pihenésnek álcázott sunyi szétesési folyamattal. Az ilyen most-egy-kicsit-csokikás-tévézős-manemfutós-megérdemlemmertmostrosszkedvemvan "pihenés" végén pontosan ugyanaz a mocsár tátong, amit már olyan jól ismersz.
Ha mész a megkezdett úton, és nehéz, meg szenvedsz, az még mindig kevésbé szar, mint amikor abbahagyod, és behuppansz a jól ismert trutyiba. Mert akkor aztán dilemmázhatsz, hogy melyik a nagyobb szopás, tapicskolni benne életed végéig, telis tele önundorral, vagy az a végtelennek tűnő kínlódási folyamat, ami a mocsárból való újbóli kivergődéssel jár.
Kell ez neked?
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.