thinspiráció

Ha  életmódváltásba (É) kezdünk, akkor lemondunk (L) egy csomó mindenről, azért, hogy cserébe később válogatott testi gyönyörökben (GY) részesülhessünk, úgy mint a nehezebb sportok okozta gyönyör, vagy a vonzóbb külsőnk (hatása), vagy az egészséges öregkor.

Ha viszont nem kezdünk életmódváltásba, hanem maradunk jabbák (J), akkor lemondunk (L) egy csomó mindenről azért, hogy a jelenben válogatott fizikai gyönyörökben (GY) részesülhessünk.

Tehát:

É=L+GY

J=L+GY

É=J

A boldogság szempontjából nincs nagyobb értéke az életmódváltásnak, mint a jabbulásnak. Csupa lemondás és gyönyör mind a kettő.

De van egy nagy különbség. Az életmódváltásnál egy nagy adag lemondást követi a testi gyönyör fázisa, miközben a jabbulásnál a gyönyör rögtön bekövetkezik. márpedig az élet kibaszott rövid, és azt sem tudhatjuk, hogy a sok lemondás után megérjük-e a gyönyörök pillanatát.

Úgyhogy aki csak a testi gyönyörök miatt kezdene bele az életmódváltásba, felejtse el! Legyen inkább túlsúlyos rocksztár, vagy gyűjtsön plasztikai műtétekre. Az életmódváltást szerintem csak úgy érdemes csinálni, ha magában a folyamatban is tudjuk örömöket találni.

Például: a kihívások játékokká való átalakításában. Vagy a finom, friss ízekben. Vagy a mindennapi inspirációban.

(A boldogság egyenletét nem ismerem. De ígérem, a következő bejegyzésem gyakorlati dolgokról fog szólni.)

Írtam egy cikket a moha online nevű lapnak, nézzétek meg, bár a téma nem az életmód, de az inspiráció. Arról szól, hogy bölcsészként hogy lehet sikerre vinni az életed. Illetve egész konkrétan egy sikeres bölcsész, Bosznai Tibi tapasztalatairól.

http://www.mohaonline.hu/munka/mit_mond_a_vegzett_bolcsesz_a_bolcseszhallgatonak

A cikk ott is kapcsolódik a témámhoz, hogy láthattátok, a múlt héten nem nagyon született bejegyzés - ez többek között azért történt, mert a korábbiaknál jóval sűrübb volt a programom. Egyértelműbben fogalmazva: egy kicsit elkezdtek beindulni a dolgaim.

Most aztán szükség lesz a mindennapi inspirációra. Ha van valakinek extra, az küldjön belőle nekem is!!!

edit: nemsokára szigorúbb életmódos bejegyzés következik, de most gyorsan összepakolok, aztán lemegyek gyúrni!!!

mindennek van haszna.

rájöttem, hogy pizzát enni nem jó.

A jabbaság módosult tudatállapot. A módosult tudatállapot lényege, hogy nem tevékenységekben, a körülmények alakításában keresünk örömet, hanem a világról alkotott felfogásunkat változtatjuk meg úgy, hogy a kis, jelentéktelen vagy szomorú dolgok is akár képesek legyenek némi örömet vagy gyönyört okozni. De ennek is megvan az ára.
A módosult tudatállapot ára a másnaposság.
Én most másnapos vagyok.
másnaposnak lenni szar. ilyenkor két dolgot lehet csinálni: egy újabb módosult tudatállapotba menekülni,
vagy felébredni, minél hamarabb. felébredni szar, de az ébredt állapotban lévő valódi gyönyörök sokkal édesebbek, és én most ezekre vágyom. hogy miközben örülök, ne kelljen hazudnom magamnak, hogyez egy reális, teljes öröm. így aztán mindenféle módszerrel próbálom felébreszteni magamat: hideg zuhany, arcpaskolás, tevékenységek gyors végzése.
Van egy nagyon hatásos ébresztőeszköz: a fájdalom. Másnaposnak lenni márpedig fáj, hiszen ilyenkor szakad ránk az összes kellemetlenség, amit módosult tudatállapotunkkal hosszú ideig elnmyomtunk. Ezt a fájdalmat kell megélnünk, minél gyorsabban, minél teljesebben.

Asszem, ez most nem lesz nehéz.
 

- Hová mész kajálni?

- A henteshez. Kérsz valamit?

- Hehehe! Ú, dehogy is. Ezek szerint már nem fogyózol? :DD

- A hentesnél lehet grillezett húsokat kapni, amik teljesen jók a fogyáshoz.

- IIgeen? nem is tudtam. na majd legközelebb megpróbálom, ez teljesen jól hangzik.

Legközelebb:

- Hová mész kajálni?

- A grilleshez.

- Miicsoda?? Van itt grill? Hol???

- Hát a hentesnél. Kérsz valamit?

- Hehe, úristen, dehogy! Akkor ezek szerint már nem fogyózol :DD

Na az ilyen párbeszédek kurva idegesítőek viccesek! Az ilyeneken lehet gyakorolni, hogy ne veszítsd el a humorérzékedet. Ha direkt szopatnak, akkor oké, egyszerű képen röhögni őket, aztán együtt röhögtök tovább, pacsi. De ha nem direkt csinálják?:?????

Hát az egyszerűen az ideális helyzet egy jó kis gyakorláshoz!

Képzeld azt, hogy ez vicces szituációs komédia, rakj alá nevetéshangot is, mint a Waczak szállóban. a veled szembenállókat behelyettesítheted néhány kedvesen debil öreg nénivel, vagy egy ostoba, de gyönyörű, szexi modellánnyal/fiúval, vagy Joey-val, vagy Gálvölgyi Jánossal, mit tudom én. Garantált lesz a szórakozás!

Minden fogyókúra januárban és hétfőn kezdődik. Persze sosem fogod tudni megtartani a fogadalmakat, két hét múlva abba hagyod. Minek is csinálod ezt az egészet? Tök nevetséges, ahogy minden évben újra megpróbálod. HAHAHAHAHA GONOSZ NEVETÉS!!!!444 - biztos ti is találkoztatok már ezzel a szöveggel. Ám ezzel az érvvel eltéríteni valakit az elhatározásaitól: egy ordas hülyeség.

Ha nem kellenének keretek minden ember életében, akkor nem alakultak volna ki a hétköznapok és a hétvégék, az évnyitó és az évértékelő események. Szóval teljesen természetes, hogy az életmódváltások január elsején és hétfőn kezdődnek. Ezzel valószínűleg az is tisztában van, aki ezt mondja neked, csak megszokta, hogy gyengének lát, és ebben némi szadista gyönyört is lel.

Na de mindegy, ez hozzátartozik az életmódváltás nehézségeihez. Két megoldási javaslat:

(A:) bizonyítsd be neki, hogy ez nem így van.

(b:) teljesen érdektelen, hogy mit gondol, lényeg, hogy te meg tudd csinálni, amit akarsz.

Nem, nem a gonosz, értetlen emberek.

Nem, nem az, ha valami nem sikerül elsőre.

Nem az, ha a kitűzött cél megvalósíthatatlannak tűnik.

Nem, nem az, ha visszaesel.

Hanem az, ha elveszted a humorérzéked.

Ha túl komolyan veszed ezt az egészet, elkezdesz beszűkülni, azt gondolod, hogy a te projekted fontosabb, mint bármi más. Mostantól mindennek és mindenkinek körülötted kell forognia. minden szabadidődet erre áldozod, nem hagyod a szervezetedet, a lelkedet megpihenni, egy percre sem tudsz  ellazulni.

Nagyon fontos, hogy ne veszítsd el a humorérzéked, az olyan, mintha a rugalmasságodat veszítenéd el, szakadás, törés lesz a vége. Ne vedd túl komolyan a célodat, lazíts, vedd észre, hogy más dolgok is vannak a füldön, például a cicabusz, a shogaze vagy a captcha képregények!
 

Ha valami szar/unalmas/fáj, ugyanolyan szar/unalmas/fájdalmas, bármilyen sebességgel csinálod. Úgyhogy inkább csináld gyorsan, és akkor hamarabb véget ér.

A nap eredménye az volt, hogy fel tudtam kelni időben.

Kint mínusz 17 fok van, én pedig kicsit depressziós vagyok. Na jó, nem kicsit.

Nem azért, mert azzal hitegetem magam, hogy valaha is ehhez mérhetően fogok biciklizni, gördeszkázni, szárnyasruhában leugrani egy sziklákról, vagy éppen biztosítás nélkül sziklát mászni. Hanem azért, mert azt mutatják, hogy a munkának van értelme.

Nem akarok magyarázni, mi történt velem az elmúlt évben, mi sikerült, mi nem, lényeg, hogy ebben a pillanatban olyan jabba vagyok, mint nagyon rég nem.

De megújult bennem az igény, hogy ezen változtassak.

Senmmi értelme nem lenne, hogy most felelőtlen ígéreteket tegyek. Inkább azt szeretném, ha azok, akik a közeljövőben idetévednek a google-ről, a fogyókúra.lap.hu-ról, a tumblr-emről, vagy azok, akik még néha megnézik az rss-olvasójukban, hogy frissítettem-e, már azt látnák, hogy megy a munka.

A céljaim nem változtak gyökeresen, de talán egy kicsit mélyebbről indulok, mint a múltkor, egy kicsit megtépázódott lelkesedéssel, egy kicsit kevesebb illúzióval.

De akarok: ha mást nem, a végeredményt élvezni. A már megvalósult céljaimat. Tudom, hogy ez nem olyan fantasztikusan inspiráló hozzáállás, de talán ez is valami, ezzel is el lehet indulni, ebből is lehet lendületet venni.

Boldog új évet mindenkinek!

A magánélet novemberben is folytatódott, a szülinapi partisorozat is.

a hivatalos, 40-60 fős közös partink P.-val, november közepén volt, és csúnya, szívszorító vége lett. Közben jött egy lehetőség, hogy nagyon olcsón lehet 12 napot tölteni Szovátán egy Outdoor tréningen, amiről nagyon sokat olvastam, a szervezőt úgy hívják, hogy Outward Bound.  Ez egy nemzetközi csereprogram volt 6 ország részvételével. A program lényege, hogy növelje a felnőttkori kreativitást és szociális aktivitást, a szervezet módszere pedig az, hogy valós konfliktushelyzeteket teremtve az ember kreatívan fejlessze a problémamegoldó képességét, lelkierejét és tudatosságát.

Úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon fasza lehetőség lez arra, hogy végre elkezdjek feldolgozni egy csomó mindent, ami bennem van már régóta, és ami miatt képes vagyok nagyon gyakran nagyon durván befordulni.

18-án kezdődött a program. Amikor az ismerkedős estén körülnéztem, hogy kik ülnek ott körülöttem, el nem tudtam képzelni, hogy  én most itt mi a faszt keresek. A 14 éves mísz roma pi kislánytól a szemüveges főiskolai szürkekisegéren keresztül a 34 éves vagány outdoor csávóig mindenki ott volt, csak épp olyan emberek nem nagyon, akikkel el akartam volna tölteni egy-két óránál többet.

Ez az érzés kb fél nap alatt megváltozott.

asszem, akkor volt az áttörés, amikor eszközök nélkül, csak egymást segítve megmásztuk a 8 méteres sima falat úgy, hogy különböző nehezítő szabályokat is be kellett tartani. tulajdonképpen életveszélyes szituáció volt, amiben csak ismeretlen emberek segítségében bízhattál. de bíztál is bennük, mert te is tudtad magadról, hogy így elsőre is úgy vigyáztál rájuk, mint a saját életedre.

Aztán volt 2 napos expedíció kintalvással, ponyva alatt, amit a résztvevőknek kellett megszervezniük pár óra alatt. volt sziklamászás meg egy minikutatás is. Nem akarom részletezni ennél jobban, akit érdekel, szívesen mesélek neki a kommentek közt vagy levélben. a legdurvább a 13 méteres, billegő oszlop volt, amiről át kellett ugrani egy 2-3 méterre lévő trapézra. amikor azt megcsináltam, akkor tényleg azt gondoltam, hogy sokkal több mindent meg tudok csinálni, mint amennyit gondolok magamról.

nagyon megrázó élmény volt, kb mintha valami katasztrófát éltünk volna meg biztonságos keretek között. ez paradox, de az élmény is az volt.

(folytatom)

Nem is tudom, mikor írtam utoljára rendesen. talán októberben lehetett. a "zéró tolerancia program" környékén. Amit sajna elbsztm. Vagy eleve rosszul fogalmaztam meg, vagy szimpla gyengeség.

Azóta sem írtam rendes posztot, ellenben megnéztem, hogy milyen keresőszavak segítségével találnak ide a blogra az emberek. Az egyik ilyen kifejezés az ultrafut. Nem tudom, hogy valaha blogoltam-e az ultrafutról, de remélem, igen, ugyanis remekül hangzik!

Ha valaki elárulja nekem a titkot, hogy mit jelent ez, az egy másfél literes kiszerelésű diétás sört kap ajándékba Norbi Pacal Update konzervvel!

Sziasztok!

Sokáig hallgattam, de meglássátok, iszonyat sebességgel visszatérek, legkésőbb a hétvége után, de az is lehet, hogy már a hvégén.

Rengeteg dolog történt velem azóta, hogy utoljára írtam. Erőteljes, új inspirációkat szereztem. (ez de csúnya mondat lett. úgyhogy most be is fejezem ezt a postot.)

"Szerintem egészségesnek és fittnek lenni jó. Elégedettnek és boldognak lenni jó. Miért nem látok sehol egyetlen egy szál cikket, ami mindkettőt tartalmazza?!"

Szerintem rendben van, amit csodanő ír ebben a cikkben :) de az nem igaz, hogy nincsenek máshol ilyen írások. Viszont az önelfogadás és a fogyókúra alapvetően két vetülete az életmódváltásnak, és nem lehet feltétlenül mindig mindkettőről írni. Meg ez a két dolog a legtöbb ember fejében kizárja egymást, és ezt nehéz feloldani. Te hogy oldod fel?

Szerintem arról van szó, hogy valóban természetes, hogy az ember nem szereti az elhízott testét, mivel a köztudatban a hízás, háj, elhízottság negatív érzésekkel kapcsolódik össze. Akárcsak mondjuk egy büdös száj, függetlenül attól, hogy gyomorbetegség okozza vagy ápolatlanság.

Ha az ember ezt nem fogja fel, és azt mondja, hogy "én így is jó vagyok" csak hamis képet fest magának a világról, aminek ugyanúgy boldogtalanság lesz a vége.

Megfigyelésem szerint aki ezzel foglalkozik, könyveket, cikkeket, blogot ír , az csak azért titkolja el ezt az oldalát a dolognak, mert így több olvasója lesz, vagy több könyvet tud eladni.


DE.


Az, hogy ezt felfogod, nem jelenti azt, hogy nem szeretheted a testedet. Szeresd a testedet, és tegyél vele jót. Tedd egészségesebbé. Ha egészséges lesz, igazán szeretheted majd a testedet, de megfordítva, ahhoz, hogy ez sikerüljön, ahhoz szeretned kell a testedet.

És magadat is kell szeretned. Ha tudod, hogy a társadalom nem nézi jó szemmel a tested elhízását, akkor ez az egészséges felfogásban motivációként működhet. Hiszen ha egészséges lesz a tested, a fogadtatásod is egészen más lesz mind szakmailag, mind emberileg, mind csajozásilag.
Ez a realitás, minden más csak bódító, önámító mese.


 

Tippeld meg, mennyi kcal van egy kajában/italban, és az hogy aránylik a napi szükségeshez. Baz. Ilyet akartam csinálni én is. nademindegy, ha már valaki megcsinálta, akkor játsszatok vele!

Döbbenetes adatok vannak benne.

Nem tudom, láttátok-e már a Fehér tenyér c. filmet, de én ma először, pedig nagyon rég meg akartam nézni.

Nagyon jó film, és ezt mindenféle "ahhoz képest, hogy magyar" nélkül mondom. Emellett pedig pont jókor kaptam meg, mert kezdtem úgy érezni, hogy a tél, a betegeskedés, a munka, és mindenféle más gondok eltemetnek, hogy kezdek süllyedni, hogy kezd fogytán lenni az erőm.

Ez nekem most új lökést adott. Adjon nektek is. Itt megnézhetitek ingyen, legálisan, teljesképernyősen, nagyfelbontásban:

http://film.indavideo.hu/video/f_feher_tenyer

karácsonyt minenkinek!

Most nem fogok semmi magasröptűt kinyilatkoztatni, csak megakadt egy gondolat a fejemben. Mégpedig az, hogy szerintetek

tizes skálán mekkora faszság a Chips Light?

Aki megeszik egy zacskó csipszet a tévé előtt, az kb 400 kcal fölösleges és rossz minőségű "tápanyagot" visz a szervezetébe.

Aki a tévé előtt nyugodt szívvel betol egy zacskó Chips Lightot, az kb 300 kcal fölösleges és rossz minőségű "tápanyagot" visz a szervezetébe.

És akkor még nem  beszéltünk a "Ez nem hízlal, tehát kétszer annyit megehetek belőle!" hatásról.

 Mai kérdés:

Ti mit tudtok, milyen diétás csipszeket lehet itthon kapni?

HF:

Ha van kedvetek, írjatok egy csomó olyasmi kommentet is, hogy "a chips lighttól nagyobb lesz a segged", hogy bevéssük a google-be az igazságot.

Nem.

Semmiképpen sem hagyjuk el magunkat. "Pihenj egy kicsit!" -szólít Jabba, és te nemet mondasz. Nem a pihenéssel van gondod persze, hanem a pihenésnek álcázott sunyi szétesési folyamattal. Az ilyen most-egy-kicsit-csokikás-tévézős-manemfutós-megérdemlemmertmostrosszkedvemvan "pihenés" végén pontosan ugyanaz a mocsár tátong, amit már olyan jól ismersz.

Ha mész a megkezdett úton, és nehéz, meg szenvedsz, az még mindig kevésbé szar, mint amikor abbahagyod, és behuppansz a jól ismert trutyiba. Mert akkor aztán dilemmázhatsz, hogy melyik a nagyobb szopás, tapicskolni benne életed végéig, telis tele önundorral, vagy az a végtelennek tűnő kínlódási folyamat, ami a mocsárból való újbóli kivergődéssel jár.

Kell ez neked?

ma indult 90 napja a blogom, ami azt jelenti, hogyha inkább a 90 napos diétába kezdek bele, akkor már akár 15 kilót is fogyhattam volna (amit az év végéig vissza is hízhatnék).

a 15-ös szám egyben a holnapi nap dátuma. És holnap van a 30. születésnapom. ami pontosan a fele 30-nak, amennyi az életkorom. ami pontosan egyharmada 90-nek, és egyötöde 150-nek, amennyi kg lehetnék, ha nem vigyáznék magamra. Ez pedig pontosan a másfélszerese 100-nak, amennyiről indultam, és a duplája 75-nek, ami leszek egy fél éven belül.

A 75 viszont pontosan a 3-szorosa 25-nek, ahány sört meg fogok inni a születésnapi bulimon (amit novemberben fogok megtartani.).

Ez volt a 62-ik, ünnepi, teljesen értelmetlen posztom.

"Bármilyen furcsa is, a legnehezebb része  az egész projektnek, hogy ne sportoljak túl sokat. Sokszor semmi máshoz nem lenne kedvem, mint felfutni a János-hegyre a kedvenc, nem menő elektronikus zenékkel a fülemben. De nem teszem, mert nem akarom magam túlpörgetni.Bármikor,amikor eddig rápörögtem valamilyen mozgásra, és minden nap jártam, az lett a vége, hogy meguntam/sérülésem lett/egyszer kihagytam és aztán "már mindegy" alapon nem mentem vissza. Szóval a túlpörgésnek mindig abbahagyás lett a vége."

Írtam néhány poszttal lejjebb. Most kifejtem egy kicsit részletesebben is.

hogy szénhidrátfüggő vagyok.

hiába áltatom magam, hogy én megvagyok az édességek nélkül. Egyrészt ott vannak a pékáruk. Másrészt ha egyszer rámtör az édesség, abból nehezen mászom ki.

egyébként azt is megfigyeltem, hogy ha valami rendkívüli éjszakázás, legyen az munka vagy party, megtöri az ívet, kimarad egy étkezés, és akkor már könnyebben sodródom a hamburger és a milkacsoki világa felé.

Asszem, hogy amikor az ember komolyan csinál valamit, akkor hajlamos csak azokra az aspektusokra koncentrálni, amik nem sikerülnek. Például be kell látnom, hogy a Zéró Tolerancia Program eddig korántsem zérótolerancia, hiszen volt már itt zsíroskenyeres velkámparti, volt kobucis-Zubrovkás Kobucizáróparti, volt megzuhanás és kifáradás és minden, amiről még nem számoltam be, de ennél sokkal részletesebben nem is fogok, mert minek.

Ám amikor ezt kudarcként fogjom fel, akkor elfelejtek valamit. Mégpedig azt, hogy a ZTP célja korántsem az, hogy egy újabb idióta szabályrendszert hozzak létre, amibe aztán belebukom. Hanem az, hogy saját magamban kialakítsam a helyes életmód rutinját, tudatosságát, figyelmét, igényét, készségét, késztetését.

És bár sokszor számoltam be arról, hogy valamit elbasztam, miközben egyre nagyobb figyelmet szenteltem a bezuhanós időszakoknak, a háttérben egyre nagyobb odafigyelés is volt. Bár jobban tematizáltam a zuhanásokat, nem csökkenő, sőt talán növekvő lendülettel, egyre jobb reakcióidővel tértem vissza az életmódváltás folyamatába.

Tegnapelőtt volt egy evési rohamom. Magamon kívül bezúztam egy 250 g-os baguettet felvágotta. Aztán amikor nagy nehezen abbahagytam szénhidráttal és önundorral telítve, az efelett érzett bűntudatom mellett nem gondoltam arra, hogy korábban nem 250 g kenyér, hanem 500 g kenyet tömtem be ilyenkor, miközben egy szál gyulai kolbászt is lenyomtam az arcomba, majd még gyorsan megettem mindent a hűtőből, hogy pár addig se érezzem a bűntudat égető érzését.

Ez annak idején, még egy éve is, akár naponta többször is megesett.

Azokhoz a régi időkhöz képest sokkal tudatosabban kajálok. Sajna még vannak ilyen durva evőrohamaim, bár kétségtelenül ezek sokkal kevésbé durvák mint régen, és ritkábban fordulnak elő.

Persze ez még nem a végeredmény: a cél az, hogy ezeket teljesen visszaszorítsam. Azt gondolom, hogy időbe fog telni, de meg akarom oldani.