A nap eredménye az volt, hogy fel tudtam kelni időben.
Ez ugyanis az alapja a rendszeres életnek. A reggeli rutint úgy találtam ki, hogy 8:20-kor véget érjen, zuhannyal és reggelivel együtt. Ha ez sikerül (és miért ne sikerülne) 9 órára szinte bárhová odaérek, azelőtt pedig civilizált helyeken nem kezdődik sem munkaidő, sem más hivatalos program.
A reggeli rutin nem is sikerült rosszul.
Egy szépséghibája volt: a reggeli. mivel nem volt itthon semmi, csak a reggeli rutinra kijelölt idő után tudtam lemenni a boltba.
Maga az étel majdnem tökéletes volt: 500 kcal, kicsit több szénhidrát, mint fehérje. Egy megpirított kifli és egy fél literes kaukázusi kefír, némi paradicsommal, magvakkal és olívaolajjal.
De volt ma két mélypont is. Az egyik az volt, amikor kiderült, hogy a káposztaleves és a májas pirítós, amit ebédeltem, 1500 körüli kcal-t tettek ki, ami felháborító, hiszen levesről és szendvicsről beszélünk, főétel sehol! Azt sem mondanám, hogy degeszre ettem vele magam.
Mindenesetre azóta nem vagyok haláléhes, és még nem is vacsiztam (ami minimál lesz, hiszen így is több, mint 2000 kcalnál tartok, ha beleszámoljuk a kávémat és a gyümölcsöket is).
A nap másik mélypontja az volt, hogymiután félgőzzel végzett napom után hazajöttem, annyira fáradtnak éreztem magam, hogy nem volt erőm lemenni a terembe mozogni.
De bele fogok jönni, kurvaélet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.