Ha életmódváltásba (É) kezdünk, akkor lemondunk (L) egy csomó mindenről, azért, hogy cserébe később válogatott testi gyönyörökben (GY) részesülhessünk, úgy mint a nehezebb sportok okozta gyönyör, vagy a vonzóbb külsőnk (hatása), vagy az egészséges öregkor.
Ha viszont nem kezdünk életmódváltásba, hanem maradunk jabbák (J), akkor lemondunk (L) egy csomó mindenről azért, hogy a jelenben válogatott fizikai gyönyörökben (GY) részesülhessünk.
Tehát:
É=L+GY
J=L+GY
É=J
A boldogság szempontjából nincs nagyobb értéke az életmódváltásnak, mint a jabbulásnak. Csupa lemondás és gyönyör mind a kettő.
De van egy nagy különbség. Az életmódváltásnál egy nagy adag lemondást követi a testi gyönyör fázisa, miközben a jabbulásnál a gyönyör rögtön bekövetkezik. márpedig az élet kibaszott rövid, és azt sem tudhatjuk, hogy a sok lemondás után megérjük-e a gyönyörök pillanatát.
Úgyhogy aki csak a testi gyönyörök miatt kezdene bele az életmódváltásba, felejtse el! Legyen inkább túlsúlyos rocksztár, vagy gyűjtsön plasztikai műtétekre. Az életmódváltást szerintem csak úgy érdemes csinálni, ha magában a folyamatban is tudjuk örömöket találni.
Például: a kihívások játékokká való átalakításában. Vagy a finom, friss ízekben. Vagy a mindennapi inspirációban.
(A boldogság egyenletét nem ismerem. De ígérem, a következő bejegyzésem gyakorlati dolgokról fog szólni.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.