Nem is tudom, mikor írtam utoljára rendesen. talán októberben lehetett. a "zéró tolerancia program" környékén. Amit sajna elbsztm. Vagy eleve rosszul fogalmaztam meg, vagy szimpla gyengeség.
Pedig meg lehet csinálni, csak kérdés, mi a fontos. Nekem vannak barátaim, sokan. Szeretem őket. Mind szeretnek bulizni és inni. És amikor valamelyikkel találkozom, akkor rutinszerüen iszunk. Ha többel találkozom, többet iszunk. Ez a képlet.
Inni azért szeretek, mert akkor minden sokkal intenzívebb, leszámítva a parákat. Viszont ára van. Nemcsak a másnap, hanem az is, hogy nagy a kcal-tartalom, ráadásul éhes is leszek tőle. Másnap meg pláne, ráadásul sportolni sem nagyon tudok, mert kiesik a szívem.
Októberben hazajött egy barát Londonból*, tartottunk törökországi welcome-partit, meg akkor volt a szülinapom is, magánéleti problémával egybekötve. Október végére kezdtem nagyon befordulni, és ezen a sok bulizás és az ennek következtében megpuhult test és egó nem nagyon segített. A nehézségekre úgy válaszoltam, hogy egy idő után szartam magasól a ZTP-re. Így újabb nehézségeket és önértékelési válságot zúdítottam magamra. (folytatom majd)
*mégpedig az, akivel 15 éves korom óta iszunk. ha 15 év alatt tiszta időben mondjuk 200 órát töltöttem fogmosással és 9600 órát alvással, akkor valahol a kettő között nagyságrendileg középtájt, mondjuk olyan 1000 óra körül lehet az az idő, amennyit a vele való ivászatok tettek ki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.