A kövér emberek türelmetlenek.
Türelmetlenek rágni, türelmetlenek számolgatni. Türelmetlenek kivárni a következő étkezést. Türelmetlenek megteríteni, megvárni az embereiket. Amikor együtt mennek kajálni, türelmetlenül basztatják társaikat, hogy induljanak már. Amikor kínzó éhség tör rájuk, türelmetlenek elmenni egy jobbfajta kajáldába, inkább leugranak egy csokiért.
Amikor fogyókúráznak, türelmetlenek várni az igazi eredményre, minden nap mérni akarják magukat, és türelmetlenül akarják a látható eredményeket. Ezért pl előre vagy hátra dőlnek a mérlegen, hogy egy másik szám jöjjön ki, vagy levetkőznek teljesen, illetve szarás után is megmérik magukat, mintha az lenne a lényeg, hogy mennit mutat a mérleg.
Sajnos, a türelmnetlenség meg tudja mérgezni a fogyás élményét: nem vagyunk megelégedve a valósággal, inkább képzeletbeli dolgokkal akarjuk összemérni magunkat.
Sajnos a türelmetlenség adott: Nem tudom, mit kell vele csinálni.
Türelmetlenül várom, hogy elmúljon a türelmetlenségem. E ez olyan, mintha egy felhőtől akarnám, hog arrébb menjen a nap elől. Türelmetlenség van.
Nem tudjuk befolyásolni.
Viszont nem szabad hagyni, hogy ezen múljon az életmódváltás sikere…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.