A fölösleges evés aspektusa.

Amikor elkezdtem fogyókúrázni - és ez nem egyszer történt meg életem során -, arra gondoltam, ez vagyok én, szeretek enni, szeretem az ízeket, a rágást, a nyelést, amikor eszem, akkor vagyok igazán boldog. Nem szeretek kalóriákat meg fehérjét számolgatni, odafigyelni arra, hogy mit eszem, ez nem az én stílusom. Ez vagyok én, és el kell fogadnom magamat úgy, ahogy vagyok.

Ez gyorsan ment, elfogadtam magam, már csak az hiányzott, hogy keressek egy olyan fogyókúrát, amitől lefogyok valamennyi idő alatt, aztán visszatérhetek a korlátlan zabálás paradicsomába.

Ilyen lehetőségekből elég sokféle van, de mivel nem vagyok egy rendszerezett agyú, ezért rendszerint annál az opciónál kötöttem ki, hogy oké, nem eszem csokit, nem iszom sört, de az nem gond, ha valami kis husit bedobok időnként. A szétválasztós diéta, az Atkins- diéta, meg a káposztaleves, mindegyik azal kecsegtet, hogy valamit korlátlanul lehet zabálni.

Máskor olyan (saját fejlesztésű)vdiétával próbálkoztam, aminek a fő elve: "figyelj oda, mikor vagy éhes, figyelj oda, mit kíván a tested". Így adott esetben még egy csoki is elcsattanhatott, vagy egy pizza, ha sokáig kellett dolgozni, és a többiekkel együtt azt kellett rendelni.

A fogyókúra alapelve: essünk túl a nehézségeken, hogy aztán (ha nem is a régi módon, de) zabálhassunk. Vagy: mondjunk le valamiről, és cserébe valami másból többet ehetünk. Esetleg: ha nem vagy éhes, ne egyél, de ha a szervezeted aszondja, hogy ehetsz, akkor ehetsz.

Mindeközben eszembe sem jutott, hogy mennyire gáz ez az egész gondolatmanet. Ugyanis ez rögzíti a hibás életstratégiát. Ami nemcsak hibás, de gusztustalan is. Egy moslékfaló malaccá, egy bekebelező amőbává, egy habzsoló szájjá alacsonyítottam magam ezáltal. Jabbává.

Merthogy: A lényeg itt, hogy mikor ehetsz és mikor nem. Amikor nem eszel, vársz arra, hogy ehess. Amit nem ehetsz, azért kárpótolod magad valami mással.

A szórakozásból, hobbiból való falás, zabálás több szempontból is gáz (pruúú!).

- Drága. ezt nem kell magyarázni. "Zabálok, de nem hízom :) " Eszedbe jutott már, mennyit költesz rá?

 - Önző dolog. Ha ott van előtted egy csirke, és tudod, hogy nem fogsz tőle meghízni,  eszedbe jut, hogy valakinek hagyjál belőle? Hogy valaki jól lakna tőle? Te meg mindössze annyit profitálsz belőle, hogy "Nézd, mennyit zabálok, mégse hízom :)" Egyszer próbaképpen mondd el ezt egy éhes, szegény embernek. Csak hogy rögzüljön.

- Társadalmi- és öko szempontból is tahóság. Ez annyira fontos aspektus, hogy külön posztot fogok róla írni. Gondolj egy éhenkórász családra, aki egy egész héten át kajálna abból, ami neked egy kis ebéd utáni nassolás. (oké, de nem hízok tőle :-) De gondolhatsz a csirkére is, akit lemészárolnak azért, hogy te szórakozz egy csöppet (oké, de nem hízok tőle :-).

- gusztustalan. Ha valaki rádnéz, az jut eszébe, hogy te egy zabáló száj vagy. Képzeld el valaki máson. Ha ez puhasággal is párosul, akkor, na,... nem akarom ismételni magam...De. Csak rögzüljön. Jabba vagy. Egy nagy büdös száj, szétfolyós, alaktalan hájtömeggel.

Pfúj.

 Miért kell mindig betömni a szádat? Élvezed? Megéri, hogy ennyire ciki legyél tőle?

Nézzük, milyen menő dolgokat csinálhatsz a szájaddal: énekelhetsz egy menő zenekarban. Adhatsz egy interjút egy menő lapnak. Ehetsz egy könnyű vacsorát, olyan szexi mastroiannis stílusban, és ihatsz hozzá 1 pohár fincsi bort a tengerparton. Megnevettetheted a barátaidat. Megnevettethetsz egy szexi valakit. Megpuszilhatod a nyakát, a lábát, a punciját, vagy amit szeretnél. Fütyörészhetsz neki valamit a hegyoldalban. Vagy hallgathatjátok együtt a csendet.

Ezeket mind nem csinálhatod, amikor be van tömve a szád.

Mit választasz? Ezeket, vagy a zabálást?

Ladies and gentleman, please empty your mouth and do something cool! Now.