Tartozom egy vallomással. Nem vagyok ANNYIRA kövér. És tartok tőle, hogyha most ideraknék egy képet jelenlegi magamról, néhányan megvetnének, hogy mit is hisztizek. Ne tegyétek!
Jelenleg 83-85 kiló vagyok. 177 cm.
ami azért NEM OLYAN VÉSZES.
De.
Nem is ezért csinálom ezt, mert most rosszabbul érzem magam, mint eddig bármikor. Hanem azért, mert nem akarom abbahagyni, amit még úgy kezdtem, hogy 100 kg voltam, ami azért VÉSZES. 1 éve 1 mázsát nyomtam, és éppen nagyon beleszarós-jabbás gondolkodás jellemzett. Ültem a montenegrói tengerparton, ittam a finom borokat, ettem az olajban áztatott, zsíros, penészes sajtokat, és azt gondoltam, hogy ez a világon a legjobb dolog.
Amiben persze nem sokat tévedtem, de rájöttem, hogy mindezt sokkal jobb lenne csinálni úgy, hogy közben nincs állandó ön-undorom. Úgyhogy elkezdtem újra, amit már többször: 100 kilóból leadni kb. 30-at. Amit 1 év alatt elértem, azt úgy, hogy semmi radikális dolgot nem csináltam. Mozogtam egy kicsit, a buszt bicóra cseréltem, elkezdtem dolgozni a térdemen, sok zöldséget ettem. Megpróbáltam keveset sörözni, és csak extrém esetekben mentem szenny-étkezdébe. Így jutottam 85 kg-ig. Itt azonban lelassultam. Nemcsak a plató-effektus miatt, hanem mert beindult bennem a módosult hízókúra-tudatállapot. Erről már írtam: a nagy örömre elkezdtem zabálni és inni. Talán azért, mert tudat alatt nem akarok kilépni a megszokott életemből, a kényelmes problémáimból. Nem tudom.
Már megtörtént többször az életemben, hogy visszahíztam 100 kilóra. Mert nem kaptam észbe időben. De most időben rájöttem, hogy nem akarok megint 100 lenni, mert amikor annyi voltam, akkor brutálisan szarul éreztem magam. Sőt nemcsakhogy nem fogok viszahízni, hanem megyek tovább a kitűzött cél felé.
De ezt a célt nem lehet úgy elérni, ahogy az eddigi 15 kg-t ledolgoztam. Ennyit tudtam elérni tudatos törekvésekkel, de kidolgozott rendszer nélkül. És most jön az életmódváltás átgondolt, rendszeres része. És ez talán a nehezebbik rész, mert számomra abszolút ismeretlen a rendzseresség.
Szóval ne vessetek meg azért, mert nem vagyok elég kövér. sokat dolgoztam azon, hogy ne legyek, sokat változtattam a gondolkodásomon, sokat levetkőztem reménytelen jabbaságomból. És tisztában vagyok vele, hogy most jön a neheze: a második félidő, amikor minden eldől.
Stay tuned! Join me!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.