thinspiráció

Engem egyébként éljenző menet kísér az uszodába minden reggel, miközben zenél egy menő banda, és ha leúsztam az egy órát, mindenki pezsgőt bont, konfettit és szerpentint szórnak a nyakamba.

Valami ilyesmit szeretnék átélni 0 és 1 között, minden reggel, és akkor szarnék magasan a nehézségekre. de sajnos nem éljenző menetek bíztatnak, hanem inkább ilyeneket kapok az arcba.

Sántít az a mondás, hogy minden kezdet nehéz, nem erről van szó, hanem arról, hogy elkezdeni valamit: a legnehezebb. Még akkor is, ha paradox módon, a későbbiekben egyre nagyobb nehézségekkel találkozunk. Azokkal a sokkal nehezebb nehézségekkel egyre könnyebben és könnyebben megbirkózzunk, mert tudjuk majd, hogy kell hozzájuk kezdeni.

Addig viszont minden kicsi nehézség képes lesz minket kizökkenteni.

például:

- uszodába menni körülményes.

- nyílt sebem van, nem mehetek usziba, mert elfertőződik.

- már elhetároztam, hogy  megyek, ott vagyok, de hirtelen bezárják a külső medencét, és át kell mennem a belsőbe, visont úszósapkával nem készültem.

- felfázom.

- félek a mélyvíztől.

- mi van, ha a víz közepén pánikrohamot kapok?

Akármennyire is hisztinek hangzik egy ilyen, sokkal nehezebb leküzdeni egy ilyen parát, mint egy 10 éve úszó úszónak megdönteni az addigi rekordját. Hiszen ő tudja, hogy kell csinálni, és ezen dolgozik minden nap. Ráadásul, ha az úszó megdönti a rekordot, az edző meg a csapattársak ott fognak ujjongani.

De ha valaki a mélységtől való iszonyát leküzdve bemerészkedik a medencébe, és megteszi az első néhány hosszt, majd lihegve megáll, csak annyit fog kapni, hogy a széptestű medencetársak zavaró tényezőként néznek rá.

Ezért a kövér embernek magának kell megteremteni az állandó inspirációt, a tapsoló, éljenző, zászlózó, konfettiző, ujjongó, biztató diadalmenetet!

(ha a fejedben megvan, rövdesen az igazi is jönni fog... de ne sértődj meg, ha nem 1 héten belül)