Most már mindegy.
Most már mindegy, mert úgyis eszegettem előre, akkor most már eszegetek tovább az ebédig, nem számít.
Mivel ez az ebéd elég jabbásra sikerült, akkor már utána is eszegetek még valamicskéket. Ha este bulizni megyek, úgyis sörözni fogok, akkor mindegy, kitunkolom azt a tepertőkrémes dobozt a fehérkenyér serclijével.
Most már mindegy, megettem két kocka csokit a csajom csokijából, na mindó, megeszem a harmadikat is. Nem mindegy, hogy három vagy öt? Na jól van már, akkor abbol a sorból nem fogom meghagyni azt az egy kockát! Jézusom, megetteem két sor csokit, most már mindegy. Megeszem a harmadikat is. És nem mindegy, hogy fél tábla vagy kicsit több mint a fele? Mostmár mindegy, majdnem megettem az egész táblát, hát ciki lenne meghagyni azt a maradékot, inkább veszek neki egy újat.
Azt hiszem, hogy a mostmármindegy-állapot az egyik legveszélyesebb jabbaság, a saját tudatod tudatos elkábítása. Egészen félelmetes dolog ez, és asszem nincs is rá más megoldás, mint a zéró tolerancia.
Először is nem szabad a közelébe menni.
De ha már benne vagy, azonnal abba kell hagyni, akkor is, ha már nyakig ér. Nem mindegy. Hamarosan az orrod is benne lesz. Nem kapsz levegőt. Aztán ki sem látsz belőle, és végül elsüppedsz a saját, bűntudattal vegyes hájtengeredben.
Azonnal hagyd abba, szar lesz, de megéri, mert ha kicsit tovább mész, még szarabb lesz abbahagyni. Valahogy erre kellene ilyenkor gondolni.
Nehéz.
Szerintetek van valami menő megoldás?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.